Páromnak

Mint kommersz szappanopera,
Úgy nyáladzom Neked.
Még mindig te vagy az etalon,
Olyan jó Veled!
Lerágott körmeimet
Óvva lesed,
Álmatlan hajnalon fejed
Mellkasomra teszed.
Szívem még zörejesen,
De mindig Érted dobog,
Szerelem, mely újra-újra
Rózsaszínes köddel lobog.
Hibák, melyek untalan,
Távozatlanul élnek.
Sicc! Tűnjetek!
De azok mégsem félnek.
Talán ezek a sorok,
Ócskák, mint személyem,
Csak vallomás: szeretlek!
Oly nagyon, oly mélyen!
Jegyezd meg szavaim,
Örökké zengeni fognak.
S lökj, ha én gyökere
Leszek gyökérkezelt fognak!
Még mindig Te vagy az etalon,
Még mindig Te vagy az élet!
Kérlek, bújj hozzám, fogd kezem,
Mert én... Én nagyon félek!

2013.10.14.