Mazochizmusom

Mazochizmusom

Ahogy lázban égő testek zuhannak,
Alább lökve.
A vörös padlón tenyerelve
Kacagok bele az örömbe.

Csillogó felszínén fekve,
Nehéz érintések hátamon.
Gerincem vonalába rúgnak,
Fáj, s mégis hagyom-hagyom.

Feltápászkodva a valóságba,
Kezem felétek dobom,
Hideg cipőorrok közben
Nyaldosnak végig kemény sípcsontomon.

Belém könyököl az élvezet,
Csinos orrom oldalába,
Hegyes köröm szakít bele
Pőre bőröm hús-falába.

S élvezem. Mint csókod,
Melyet leharapsz a számról,
Míg a buzgó tömeg,
Erős karjaidból hevesen kigáncsol.

Éhezem a vadságra,
Suttogja őrült rigmusom.
De maga a világ is tébolyult,
Mint ébredő mazochizmusom…

2014. október 6.