Az Ego-ról röviden

Első komolyabb regényem. Amikor kérdezik, miről szól, mindig azt felelem, olvasd el. No de azért az olvsónak mégiscsak szüksége van egy támpontra, mert nem biztos, hogy egy téma mindenkinek az ínyére van. Az Ego egy dráma, egy lélektani regény, melynek szereplői mind-mind gyengék, depressziósak és ami a legfontosabb, függőségtől szenvednek. Az alkoholizmus gusztustalan léte, a kábítószerek mocskos világa, szereplők sora, kik már rég megbélyegezték saját magukat, depressziójukat végig követheti az ember fokról fokra és eldöntheti, kinek szurkol. A barátság téma egy másik aspektusból, velejéig romlott társas kapcsolatok.  A regény végig naturalisztikusan tárgyalja a különböző élethelyzeteket, állapotokat, nincsenek tabuk és nincsenek hazugságok. Sem magasztalva, sem degradálva nincs semmi, csak úgy, ahogy létezik. A nyomorult dobozvilág, amelyben azért mégiscsak megcsillan az élet apró szépsége, kérdés az, hogy szereplőink akarják-e látni és érezni, vagy fejet hajtanak az egónak és hagyják, hogy feleméssze őket egészen.