Te vagy a tejszínhab Friss kávé felszínén lágyan olvadó Ajkamra tapadt csók-íz Öröm-megbotránkoztató! Te vagy a nevetés Tökéletes és gyönyörű rezonancia Minden reggel, délben és este Lélegzetelállító egzisztencia. Te vagy az ihletem Kapzsin nyeldesem Míg szerelmed remegve futkos Bőrömön,...

Látlak elnyűtt arcokon, Egészségtelen szemek mögött, Barázdák között leheletnyi élet, Kezem között az élet elüszkösödött. Ott vagy hajnali illúziók Szöges kerítésein túl. Kiáltok feléd, nyújtom a kezem. De az élet csak úgy elvonul. Kérdem hitványan, miért? Ki döntötte el? Hogy egy anya idő előtt...

Mazochizmusom Ahogy lázban égő testek zuhannak, Alább lökve. A vörös padlón tenyerelve Kacagok bele az örömbe. Csillogó felszínén fekve, Nehéz érintések hátamon. Gerincem vonalába rúgnak, Fáj, s mégis hagyom-hagyom. Feltápászkodva a valóságba, Kezem felétek dobom, Hideg cipőorrok közben Nyaldosnak...

Láttam az erős szívet Reszketve földre omolni. Nem az Isten, saját maga Ítélte halálra, s a holmi Akarat egykoron Ma már csak téveszme, Ódon emlék, Az ego feszítette keresztre. Láttam a gyönge halandót Véráztatta csuklóval, Sírva felém nyögve Bukott hittel és szóval, Kérlelve, hagyjam...

Mint kommersz szappanopera, Úgy nyáladzom Neked. Még mindig te vagy az etalon, Olyan jó Veled! Lerágott körmeimet Óvva lesed, Álmatlan hajnalon fejed Mellkasomra teszed. Szívem még zörejesen, De mindig Érted dobog, Szerelem, mely újra-újra Rózsaszínes köddel lobog. Hibák, melyek...

Csüggtél volna aggódó szavain, Mik felsejlettek poros nappalon, Emlék csupán a régi élet, Nyomai olvadnak le a kék szobafalon. Belehalkult a bezárt szobába Cselekedet dolgos zaja, Bár megőrizve marad itt-ott Szép mosolya, nyűgje-baja. Finom ebéd illata Végleg fedő alá szorult, Terítetlen asztalon A...

Ücsörgök egymagam, Kihűlt ebéd asztalomon, Százmillió gyűrött zsebkendő Felhalmozva. Undorodom. 38 foktól zsibbadó szemem, Unott világot mereszti, Forró tea, ázott filter Ujjaim között, s nem ereszti. Izzadt takaró alatt Napok alatt megöregedett életem, Tudom, jön mi jó és szép. De olykor én is...

Hasonló városi élet Szüntelen zúg sikolya Az elmében burjánzik az őrület Csillog szemükben a rigolya. És a fehérbe csomagolt Hideg testek tétlenül Bagóznak, majd végzik dolgukat Idétlenül… A csinos kert végén A zsúfolt halál-terem Penetránsan taszít tova, Míg az óra halált terem.  Az élni...

Kopog a parkettán őfelsége, Csíkos kis szemem fénye, Imbolyog a konyhába, Imádnivaló macska-lénye. Pajkosan szalad Celofán-golyója után Majd lihegve mustrál felém Olyan kis macskásan; bután. Dorombolós hajnalon, Berreg cica-teste - A sonka a hűtőben Ezt bezzeg jól kileste! Drága barátom, Karjaimban...

Az illúzióba már rég Belepusztult az elme, Te pedig nem látod: Ez itt a média fejedelme. Kezed-lábad drótjaikon Ütlegel és fojtogat, Higgy nekik, mert kell Hogy elvágják a torkodat!  Láss világot, „tanulj Tinó” Hisz ez egy nagy ismeret. Majd ők bebizonyítják Valójában, ki is a te...