Az izzadt alakok összemosódtak a szemem előtt, a lány azt mondta, ez így már nem jó. Kiléptem, egyre hátrébb, de nem jelentett semmit. Utolért. Egész héten erre vágytam, sóhajtottam, eldobtam a lapokat, repültek és figyeltem a semmirevalóságukat. Lassan és egyszerre gyorsan. És ott akkor, te persze...

Első komolyabb regényem. Amikor kérdezik, miről szól, mindig azt felelem, olvasd el. No de azért az olvsónak mégiscsak szüksége van egy támpontra, mert nem biztos, hogy egy téma mindenkinek az ínyére van. Az Ego egy dráma, egy lélektani regény, melynek szereplői mind-mind gyengék, depressziósak és...

"Gratulálok! Ha nem tudnám, ki vagy, simán elhinném, hogy egy 40 év fölötti irónő ötödik-hatodik regényét olvasom" "Ön rendkívül hitelesen és olvasmányosan tárgyal egy életérzést.Nemzedéke nagy tehetsége Ön" "Ön ösztönös tehetség. Amikor előállt a duplafőszereplős sztorival akkor azt mondtam...

A díler ült az asztalnál, és csak úgy helyben mozgott. Lehunyt szempillái reszkettek, de így vakon is érzékelte a világot, az anyagot, a faasztal szálirányának vonulását, a minták elhelyezkedését, a lecsiszolt felület megcsillanását. Mindent, ami a világ, még annál is többet. - Jó, nagyon jó –...

Mazochizmusom Ahogy lázban égő testek zuhannak, Alább lökve. A vörös padlón tenyerelve Kacagok bele az örömbe. Csillogó felszínén fekve, Nehéz érintések hátamon. Gerincem vonalába rúgnak, Fáj, s mégis hagyom-hagyom. Feltápászkodva a valóságba, Kezem felétek dobom, Hideg cipőorrok közben Nyaldosnak...

Láttam az erős szívet Reszketve földre omolni. Nem az Isten, saját maga Ítélte halálra, s a holmi Akarat egykoron Ma már csak téveszme, Ódon emlék, Az ego feszítette keresztre. Láttam a gyönge halandót Véráztatta csuklóval, Sírva felém nyögve Bukott hittel és szóval, Kérlelve, hagyjam...

Mint kommersz szappanopera, Úgy nyáladzom Neked. Még mindig te vagy az etalon, Olyan jó Veled! Lerágott körmeimet Óvva lesed, Álmatlan hajnalon fejed Mellkasomra teszed. Szívem még zörejesen, De mindig Érted dobog, Szerelem, mely újra-újra Rózsaszínes köddel lobog. Hibák, melyek...

Csüggtél volna aggódó szavain, Mik felsejlettek poros nappalon, Emlék csupán a régi élet, Nyomai olvadnak le a kék szobafalon. Belehalkult a bezárt szobába Cselekedet dolgos zaja, Bár megőrizve marad itt-ott Szép mosolya, nyűgje-baja. Finom ebéd illata Végleg fedő alá szorult, Terítetlen asztalon A...

Ücsörgök egymagam, Kihűlt ebéd asztalomon, Százmillió gyűrött zsebkendő Felhalmozva. Undorodom. 38 foktól zsibbadó szemem, Unott világot mereszti, Forró tea, ázott filter Ujjaim között, s nem ereszti. Izzadt takaró alatt Napok alatt megöregedett életem, Tudom, jön mi jó és szép. De olykor én is...

Hasonló városi élet Szüntelen zúg sikolya Az elmében burjánzik az őrület Csillog szemükben a rigolya. És a fehérbe csomagolt Hideg testek tétlenül Bagóznak, majd végzik dolgukat Idétlenül… A csinos kert végén A zsúfolt halál-terem Penetránsan taszít tova, Míg az óra halált terem.  Az élni...